Hát igen, eljött a nagy nap! Ismét eltelt egy év, megint jön a nyuszi sok-sok kisgyerek örömére:-)
Nekem is megszaporodtak a teendőim, ezért nem jelentkeztem eddig. Na nem nyuszi fészket készitettem, sőt még a füvet is a férjem nyirta le. De a takaritásból bőven jutott nekem is, dehát tudtam, hogy nem úszom meg, igy van ez rendjén.
Hogyan spóroljunk Húsvétkor? Hát...sehogy:-) Ahol kisgyerek van, oda ajándékot is visz a nyuszi, az a dolga. Ajándékot és örömöt, nekünk felnőtteknek pedig boldogságot. Mert nincs nagyobb boldogság annál amikor látjuk gyermekünk mosolytól ragyogó arcocskáját, ahogy rácsodálkozik a fészekben rejlő ajándékokra. Sőt, felénk nagyon rendetlen nyuszi jár, szétszórja az udvaron, de milyen jó játék megkeresni és összegyűjteni! És együtt kacagni a kicsikkel, amikor nem találja valamelyik, pedig látja a testvére már meglelte és valahonnan érzi-tudja, hogy olyan neki is van valahol eldugva.
És utána jöhet az ünnepi ebéd, számomra nem az a fontos, mi kerül az asztalra, inkább azok, akik oda ülnek. Az ünnep nálunk a családról szól, hogy együtt legyünk és jól érezzük magunkat, egymást. Hogy olyan élmény legyen a gyerekeinknek, amire szivesen emlékeznek majd vissza és ezt adják tovább felnövő csemetéiknek.
Hogy a takarékossági témánál maradjunk, eszembe jutott, hogy bizony régen még nem is volt tojásfesték. Nagymamám még hagymahéjjal szinezte a tojásokat szép sárgára. Ha előtte, mi gyerekek, gyertyával rajzoltunk rá, akkor himes tojás lett belóle. Ahol a viasz befogta, ott előjött a minta:-)
Jaj, majd elfelejtettem! Mint eddig is évek óta, idén sem költöttem tojásfestékre. Miután a kedves nővérem megfestette a családjának szánt tojásokat, a maradék, kész festékeket üveggel együtt átszállitotta hozzánk, nekem. Csak potty, bele a a forró, főtt tojást és pár perc múlva kihorgászom a szép szinezetteket, mint a bűvész a kalapból a nyuszit, a témánál maradva:-)
Nekem is megszaporodtak a teendőim, ezért nem jelentkeztem eddig. Na nem nyuszi fészket készitettem, sőt még a füvet is a férjem nyirta le. De a takaritásból bőven jutott nekem is, dehát tudtam, hogy nem úszom meg, igy van ez rendjén.
Hogyan spóroljunk Húsvétkor? Hát...sehogy:-) Ahol kisgyerek van, oda ajándékot is visz a nyuszi, az a dolga. Ajándékot és örömöt, nekünk felnőtteknek pedig boldogságot. Mert nincs nagyobb boldogság annál amikor látjuk gyermekünk mosolytól ragyogó arcocskáját, ahogy rácsodálkozik a fészekben rejlő ajándékokra. Sőt, felénk nagyon rendetlen nyuszi jár, szétszórja az udvaron, de milyen jó játék megkeresni és összegyűjteni! És együtt kacagni a kicsikkel, amikor nem találja valamelyik, pedig látja a testvére már meglelte és valahonnan érzi-tudja, hogy olyan neki is van valahol eldugva.
És utána jöhet az ünnepi ebéd, számomra nem az a fontos, mi kerül az asztalra, inkább azok, akik oda ülnek. Az ünnep nálunk a családról szól, hogy együtt legyünk és jól érezzük magunkat, egymást. Hogy olyan élmény legyen a gyerekeinknek, amire szivesen emlékeznek majd vissza és ezt adják tovább felnövő csemetéiknek.
Hogy a takarékossági témánál maradjunk, eszembe jutott, hogy bizony régen még nem is volt tojásfesték. Nagymamám még hagymahéjjal szinezte a tojásokat szép sárgára. Ha előtte, mi gyerekek, gyertyával rajzoltunk rá, akkor himes tojás lett belóle. Ahol a viasz befogta, ott előjött a minta:-)
Jaj, majd elfelejtettem! Mint eddig is évek óta, idén sem költöttem tojásfestékre. Miután a kedves nővérem megfestette a családjának szánt tojásokat, a maradék, kész festékeket üveggel együtt átszállitotta hozzánk, nekem. Csak potty, bele a a forró, főtt tojást és pár perc múlva kihorgászom a szép szinezetteket, mint a bűvész a kalapból a nyuszit, a témánál maradva:-)
